" Nem tudta, miért viszi arra a lába, miért megy oda a haldoklóhoz; nem tudta, miféle érzés támadt benne, mikor Piton falfehér arcára, vérző nyakát szorongató kezére nézett. Kibújt a láthatatlanná tévő köpeny alól, és álltában lenézett a gyűlölt férfira.
Piton kerekre tágult szeme megkereste az övét, és mozogni kezdett a szája. Harry lehajolt fölé; Piton elkapta a talárját, és magához húzta őt.
Rémületes hörgő, bugyborékoló hang tört fel a sebesült torkán.
- Vidd... el... Vidd... el...
Immár nemcsak vér folyt Pitonból, hanem valami más is: ezüstös kéken szivárgott a szájából, a füléből és a szeméből, nem volt se füst, se folyadék... Harry tudta, mi az, de nem tudta, mit kezdjen vele...
Egy palack - Hermione a semmiből varázsolta elő, és Harry remegő kezébe nyomta. Ő felemelte pálcájával az ezüstös anyagot, és lassan az üvegbe töltötte. Mire a palack megtelt, Piton testét, úgy tűnt, az utolsó csepp vér is elhagyta. Harry talárját markoló kezéből kiszállt az erő.
- Nézz... rám... - suttogta a haldokló.
A zöld szempár belenézett a feketébe, de egy másodperc múltán a sötét szemek mélyén valami kihunyt, dermedt, vak ürességet hagyva maga után. A talárba kapaszkodó kéz a padlóra hanyatlott, és Piton nem mozdult többé. "
Harry Potter és a Halál ereklyéi
A bodzapálca
540. oldal